De szerintem volt.

B-Gy: annyi a sztori, hogy amikor elment a KHL-be levezetni, akkor azt mondta, hogy Pittsburgh így meg úgy, sokat köszönhet a városnak, Mariónak, a rajongóknak, stb., és hogy Pittsburghbe, ha Mario hívná, bármikor visszajönne, meg még olcsón is.
Aztán mikor visszajött az NHL-be, akkor is volt szó Pittsburghről, aztán mégse hozzánk írt alá, hanem az "ősi ellenséghez" másfélszer annyiért, amennyit mi ajánlottunk. (Mi 2 millát kínáltunk, a Cryers 3,3-at.)
Akkor mindenki berágott rá, meg mindenki elkezdte utálni, ami után ő azt nyilatkozta, hogy nem érti a Pittsburgh-iek felháborodását, ő nem mondott olyat, hogy itt fog újra kikötni. Ennyi a sztori.

Azóta én már nem haragszom rá annyira, főleg azok után, hogy a Dallas valami 4,5 millát adott neki az idei évre. Néha még megfogalmazódik bennem, hogy "na, a vén buzi", mint pl. most a trade-je kapcsán is, de aztán ez el is múlik.

Igazából rájöttem, hogy ha valakinek megér 4,5-et, akkor azzal mi nem tudunk, nem is akarunk versenyezni.
És hát kettős érzés van bennem ezzel a dologgal kapcsolatban. Mert egyrészt mondhatjuk, hogy pénzéhes köcsög, amiben azért van valami, másrészt viszont mutasson valaki még egy olyan játékost, akit 40 évesen még nagy pénzzel kínálnak meg, és nem 600k-ért íratják alá. Nem mondom, hogy nincs, (Lidström pl. ha jól rémlik, még 41 évesen is 6,2-ért írt alá még egy évet) csak azt, hogy ritka. És akinél ez fennáll, azért az tud valamit.

Nem azt mondom, hogy most hirtelen megszerettem (az egykori nagy hős, ami a szememben volt, az már soha nem lesz a régi), csak most már nem haragszom rá 100%-ban.